13 éves volt, amikor két barátnőjével együtt a The Cambers néven kezdtek el fellépni. Ekkoriban kedvenc énekesnője Connie Francis volt, kezdetben őt próbálta utánozni. 15 éves korában elhatározta, hogy nem tanul tovább, hanem az előadói karriert választja. Telefonos kisasszonyként dolgozott mellékállásban, emellett egy helyi tánccsoporttal lépett föl, melynek vezetője Bernt Enghardt volt. Két évig dolgoztak együtt, ez idő alatt szakított akkori szerelmével Agnetha. Ez az élmény vezetett a Jag var så kär („Olyan szerelmes voltam”) című dal megírásához, amely nagy siker lett.

Az együttes egyik tagjának rokona volt Little Gerhard, aki maga is híres rock and roll énekes volt és producerként dolgozott a Cupol lemezkiadónál. Nagyon megtetszett neki Agnetha hangja és szerzeménye. Így 1967-ben Agnetha édesapjával elutazott a Phillip Stúdióba, Stockholmba, ahol egy nagyon megható és zavarba ejtő kép fogadta őt: a stúdióban a zenészek éppen az általa szerzett dalt gyakorolták. Ekkor mindössze 17 éves volt.

Sorra kerültek fel dalai a svéd slágerlistára és Németországban is fellépett egy időben, amikor a német zeneszerző és producer, Dieter Zimmerman eljegyezte őt. Kapcsolatuk nem volt hosszú életű.

Néhány dala Svédországban zavart keltett, például a Gypsy Friend (ennek csak a zenéjét írta). A dalt ízléstelennek kiáltották ki az újságok és nemzeti vita kerekedett a svédországi cigánykérdésből.

Egy másik dala Om tårar vore guld („Ha a könnycseppek aranyból lennének”) szintén botrányos fogadtatásban részesült, mert egy dán együttes tagja megvádolta Agnethát, hogy 1950-es svédországi turnéjuk idején tőle lopta el Agnetha a dallamot. Mikor megtudta hogy Agnetha pont ebben az évben született, akkor elállt a vádtól.