- a korai felkeléseket. Különösen turné közben, amikor nem bújhatok ki alóla akármilyen ürüggyel.
- a rosszindulatú kritikákat. Azokat, amikor látod, hogy az író meg sem próbál valami pozitívumot írni az előadásodról. Pályafutásunk elején ezt a fajta kritikát/bírálatot kaptuk az angol kritikusoktól.
- a nem őszinte embereket. Szerintem nem kell elmagyaráznom, miért.
- zsíros kolbászokat. Ezért soha nem eszem meg őket.
- szúnyogokat. Nem értem, miért él mindegyik Lappföldön, Svédországban. (Nem mind! Látogass el Finnországba valamikor, - a szerkesztő megjegyzése)
- autót vezetni este, októberben, esőben
- bikaviadalokat. Nem értem, hogy a bikának miért kell meghalni ahhoz, hogy az emberek szórakozhassanak!
- a Svéd hatóságokat. Elég felháborítóak lettek az eljárásaik mostanában.
- punk rock-ot. De ez csak az én szerény véleményem.
- Idi Amint (Afrikai diktátor. Amin az egyik legvérengzőbb afrikai önkényúrként vonult be a történelembe: a vádak szerint vezetése idején, az 1970-es években ugandaiak tízezreit gyilkoltatta meg. Ezerkilencszázhetvenkilences száműzetését követően külföldön, elsősorban Szaúd-Arábiában élt)