Az 1981-es The Visitors az ABBA nyolcadik, egyben utolsó nagylemeze. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Az ABBA zenekar pályaképe a nyolcvanas évek elejétől váratlan fordulatot vett; az ekkor született dalok sokkal személyesebbé váltak, mint a 70-es években megjelentek, az új hullám zenei megoldásai, a szintetizátor, mint hangszer előretörései, az elekrtonikus hangszeri megoldások termékenyítették meg az új szerzeményeket.

A Super Trouper 1980-as megjelenése és sikere után a csapat két férfitagja, Benny és Björn már az év elejétől kezdve dolgozik az új lemezen, mely majd az együttes legizgalmasabb anyaga lesz; Két és fél évvel az esküvő után Benny és Frida is elválik, a tagok másfelé is kacsintgatnak; Frida a szólólemezét tervezi, Agnetha a lányával, Lindával karácsonyi lemezt vesz fel, illetve a két szerző musicalírást tervezget, sokat úgy látják, a zenekarnak hamarosan vége, ez derül ki az év során megjelent nyilatkozatokból is, azonban ez még az év elején abszolút nem érezhető, de megváltozott a tagok egymáshoz viszonyulása, hideg, izgalmas hangulat jellemzi a stúdiómunkát, mely március elején kezdődik el a stockholmi Polar Music stúdióban.

Az első három dal, amelyet rögzítenek, a When all is said and done, melyet Frida és Benny válása ihletett meg, az akusztikus gitárok mellett, mely a ,,klasszikus ABBA" sajátosságait hordozza magában , jól kimunkált basszusgitár-játék és szintetizátorfutamok is hallhatóak csipetnyi elektronikával fűszerezve; Frida talán legjobb felvétele ez a dal.

A Slipping through my fingers a zenekar talán legszebb balladája, Agnetha énekli, az elvesztegetett időről, a szüő-gyermek kapcsolatáról szól.

A harmadik, korai alkotás Two for price of one előadója Björn, aki a társadalom és ember problémáját feszegeti ebben az, új hullámos, és musical-es hatásokat mutató dalban.

Az év további részében Dick Cavett amerikai showman műsorában lépnek fel utoljára élőben, két új dalt bemutatva, majd szeptemberben folyítatódnak a stúdiómunkák, a klasszikus ABBA-hatás csak a később kislemezként megjelent One of Us-ban hallható, amely a csapat utolsó nagy sikere. Az új hullámos megoldások mellett hallhatunk itt mandolinokat és harmóniumot.

Az I let the music speak viszont előrevetíti a két évvel későbbi Chess repertoártját, fuvola és klarinét hallható Frida hangja mellett.

A zenekar új hatásai főleg a címadó The Visitors-ban jelennek meg, amely szinte teljesen a szintetizátorra és a torzított vokálra épül, a dal témája az akkori Szovjetunió disszidensei, a szocializmustól való félelem.

A Soldiers hasonló hangszerelése, markáns gitárfutamokkal és Agnetha vokáljával talán a lemez legjobb dala, a hidegháborútól való félelemről szól.

Az eredeti albumot a hangulatosLike an angel passing through my room zárja, melyben Frida hangján, metronómon és szintetizátoron kívül más nem szól, evvel a dallal kísérleteztek hónapokat, mígnem eljutottak ehhez a csupasz, hideg hangszereléshez, mely az album borítóját is megihlette.

A Head over heels volt a második kislemez, de tangós hangszerelésével, ritmusával nem volt elég erős, hogy a listák felsőbb régiójába kerüljön.

A lemezen négy bónusz-dal is hallható, a Should I laugh or cry a One of Us kislemez B-oldalán jelent meg eredetileg, a The Day before you came, és az Under Attack volt a zenekar utolsó két kislemeze, valamint a Cassandra.

A lemez egy érett csapatot mutat be, komoly, elgondolkodtató szövegekkel, emberi és társadalmi kérdésekre keresi a megoldást. A zenekar legjobb lemeze.