FRIDA INTERJÚ 1998-BÓL
(Ez egy holland cikk fordítása, ami eredetileg egy holland női magazinban (Margriet) jelent meg 1998-ban. Eredeti holland szöveg: Fred Tonnon and MarisaTarrau/Schrijfbedrijf)

"Frida az ABBA utáni életéről"

"Erős akarok lenni azokért a nőkért is, akik nem azok"

Az ABBA sötét hajú énekesnőjeként lett világszerte híres: Anni-Frid Lyngstad vagyis Frida. Miután az együttes feloszlott, elrejtőzött a svájci hegyekben, hozzáment egy herceghez és a környezetvédelemért dolgozott. De most, 12 év után új albuma jelent meg.

"Már túl nagy volt a kísértés"

Frida most 52 éves. És talán Tina Turner után a popvilág legfiatalabbnak tűnő nagymamája. A lángoló vörös hajat egy finomabb és érettebb megjelésre váltotta. Lazán, de elegánsan öltözve és sminket is alig viselve érkezik.

K: Igazából nincs túl sok minden rajtad, ami az ABBA időszakból ismert Fridára emlékeztetne minket!

Frida: Az ABBA után egy kissé már untam az addigi megjelenésemet. Teljesen máshogy akartam kinézni. Ezért festettem a hajamat hirtelen szőkére. De amikor az újságok elkezdtek arról cikkezni, hogy most az ABBA-nak két szőke énekesnője van, nem tudtam elég gyorsan újra sötétre festeni. Közben meg rájöttem, hogy a valódi változások belül történnek, nem a külsőn. Mostanában már józanabbul öltözködöm. A minőség lett fontosabb számomra a dekorációk helyett. Ez is azt igazolja, hogy az ízlésem azóta egyszerűbb lett. Már nem kell annyira a figyelemfelkeltésre törekednem többé.

K: Miért kezdtél újra énekelni 12 év szünet után?

Frida: A belső ösztönzés túl erős volt. Engednem kellett neki. Lassan szántam rá magam. Az ABBA-val töltött hektikus évek után nem vágytam a zenére, különösen arra a cirkuszra nem, ami vele jár. A saját zenémet sem bírtam. Egyetlen hangot sem énekeltem 12 évig. Agnetha is ugyanígy reagált, csak egy kicsit később. Volt néhány sikeres szólóalbuma, aztán hirtelen ő is kiégett. Elsősorban az az iszonyatos nyomás, ami a hírnévvel jár már túl sok volt nekünk. A rajongók és újságírók miatt, akik a házam körül ólálkodtak egész nap, nem volt magánéletem. Bezárva éreztem magam a saját országomban. Ezért költöztem Angliába. De ott sem leltem nyugalomra, ezért utána Svájcba mentem, hogy verge magamra találjak. Ott kezdtem el érdeklődni a különböző művészetek iránt és ez vezetett el újra a zenéhez.

K: Mikor jött el az a pillanat, amikor azt gondoltad itt az ideje új lemezt készíteni?

Frida: Az éneklés iránt érzett szenvedélyem lassan tért vissza. De az ABBA Gold sikere után, a lemezcég megkeresett minket az ötlettel, hogy összeállíthatnánk egy ABBA Boxot. Így mind a négyünknek meg kellett hallgatnia az összes dalt, hogy választani tudjunk. Nagyon élveztük és aztán rájöttem, hogy ennyi év után végre büszke vagyok arra, amit elértünk. Hirtelen ráébredtem, hogy tényleg rengeteg jó dalunk volt. Aztán a Box megjelenése és a sok pozitív visszajelzés után, amit kaptunk, úgy éreztem, hogy most már szeretnék valami újat csinálni. Viszont a dolog hektikus részére egyáltalán nem vágytam. Ezért aztán elég sokat gondolkodtam mielőtt végül megcsináltam az új lemezt.

K: Ennek az is volt az oka, hogy nem érezted elég magabiztosnak magad az ABBA utáni szólóalbumaid sikertelensége miatt?

Frida: Nem, annak semmi köze nincs ehhez. Elég magabiztosnak érzem magamat. Tudom, hogy mire vagyok képes, mik az erősségeim, jó énekesnő vagyok. Az elmúlt években más dolgokkal foglakoztam. Sokat tanultam és a látóköröm is kiszélesedett. Olyan ügyekkel foglalkoztam, amikkel tényleg együtt érzek. Jó ügyekkel, mint például a környezetvédelem, de az emberek személyes fejlődése is érdekelt. Mielőtt észbekaptam, már minden időmet lekötötte. Közben a zeneiparban dolgozó barátaim folyton kérdezgettek: mikor fogsz újra énekelni? És mikor már magad sem vagy biztos benne, miért nem teszed, a kísértés túl nagy ahhoz, hogy visszautasíts egy jó ajánlatot. De egy feltételem volt: nem akartam nagy felhajtást, csak egy kis projektet Svédországban. Ezért énekeltem svédül. Ebben a döntésben az is közrejátszott, hogy hiányzott a nyelv. Utoljára 21 éve énekeltem a saját nyelvemen. Ez különlegessé teszi az albumot. Ráadásul, mivel ez az anyanyelvem, könnyebben fejezem ki a gondolataimat és az érzéseimet is. Egyenesen a szívemből jön.

K: Agnetha írt egy önéletrajzot. Mit gondoltál arról, ahogy az ABBA-ra emlékezett?

Frida: Természetesen elolvastam és sokmindent felismertem benne. Ugyanazokon a dolgokon mentünk keresztül, cask mint különböző emberek, különbözőképpen reagálunk bizonyos dolgokra. Agnetha azért írta a könyvet, mert az elmúlt években rengeteg hazugságot írtak róla és szerette volna tisztázni a dolgokat. Le akarta írni a saját verzióját, hogy megmutathassa, ki is ő valójában. Jól ismerem ezt az érzést. Ha folyamatosan vadászik rád a sajtó és elképesztő hülyeségeket olvasol saját magadról és a körülötted lévőkről minden héten, akkor eljön a pillanat, amikor meg kell, hogy állítsd. Agnetha úgy dönött, hogy teljesen elvonul a nyilvánosságtól. Számomra ez másképp működik. Én kevesebbet szenvedtem. Talán jobban tudom kezelni a nyilvánosságot. Most Svájcban élek, úgyhogy ide nem tudnak követni és az emberek sem zaklatnak.

K: Mire gondolt Agnetha mikor a színpadi versengésről írt?

Frida: Éveken keresztül különböző mesék terjengtek a sajtóban arról, hogy Agnetha és én riválisok voltunk. Ez nem igaz. Turnék alatt előfordultak feszültségek, de nem szükségképpen Agnetha és köztem. A fellépés feszültségekkel jár és össze vagytok zárva éjjel nappal. Az lett volna különös, ha soha egy veszekedés nem lett volna. Volt néhány vitánk, de soha nem tartott néhány napnál tovább és soha nem személyeskedésről volt szó. Agnetha és én is lobbanékonyak tudunk lenni és néha bizony a dolgok összeütközéshez vezetnek, mikor nyomás alatt vagyunk. De nem igazán értem mire célzott a színpadi versengéssel. Szerintem teljesen egyenrangúak voltunk és elismertük egymást. Rivalizálás és féltékenykedés nélkül.

K: Gondolod, hogy az ABBA valaha újra összeáll?

Frida: Nem hiszem, és ha igen, akkor sem ABBA-ként. Megvolt rá a lehetőségünk, az ABBA Gold sikere idején, amiből több, mint 15 millió példányt adtak el. Ha az nem volt elég ok, hogy újra összeálljunk, akkor mi lenne az? Szerintem akkor volt rá esély, de nem történt meg.

K: 1980-ban, mikor az ABBA sikere a tetőpontján volt, Benny és te különváltatok. Nem volt ez iszonyúan nehéz? Frida: Szörnyű volt. Benny és én nagyon sokáig voltunk együtt. Végül összeházasodtunk, de két évvel később Benny beleszeretett egy másik nőbe. Persze, hogy borzasztó volt. Úgy érzetem, hogy eldobtak. És az ellen a szerelem ellen nem harcolhattam. Mit tehettem volna, minden eldőlt. A kapcsolatunknak vége volt, nem volt jövőnk együtt. A válás volt az egyetlen módja, hogy folytathassuk az életünket. De mint az ABBA tagjai boldog párként kellett megjelennünk. Elkezdtünk minden este eljárni, hogy ne kelljen otthon lennünk együtt. Mikor Benny elhagyott, benne volt minden egyes svéd újságban. Egy hétig ki se mozdultam, nem bírtam elviselni. Meg akartam védeni magam a pletykáktól, de végül a nagy felfordulás után igazából megkönnyebültem. Nem kellett tovább színlelnünk. De a válás után depressziós lettem, mert már túl voltam egy nyomasztó emlékű váláson. Nagyon fiatalon mentem férjhez és hamar születtek a gyerekeim. Amikor szakítottunk, vidékről Stockholmba költöztem, hogy az énekesi karrierem dolgozzak. Mivel rendszertelen életvitelem volt, elvesztettem a gyermekeim felügyeletét. Stabil jövedelem nélkül nem tekintettek megbízható anyának. Neki megvolt mindene, nekem pedig semmim. Így a gyerekek vele maradtak, mert stabil megélhetése volt. Akkor beleegyeztem ebbe. Aztán később rájöttem, hogy iszonyatosan hiányoznak.

K: A Benny-vel kötött házasságoddal még két gyereked lett.

Frida: Igen, jól kijövök a gyerekeivel, Peterrel és Helennel, akik egy másik kapcsolatából születtek. Gyakran találkozunk, mikor Svédországban vagyok. Ruzzo Reussnak, a férjemnek is van két lánya, ők még fiatalok és gyakran meglátogatnak. Gyönyörű családom van és jól érezzük magunkat együtt. A gyerekek nagyon fontos részei az életemnek. Boldoggá tesznek.

K: Nem volt könnyű gyerekkorod.

Frida: Nem. Gyakran voltam magányos. Nem a szüleim neveltek. Az édesanyám egy német katonától esett teherbe, aki vissztért Németországba még mielőtt megszülettem. Az édesanyám meghalt mikor két éves voltam. Onnantól kezdve a nagymamám nevelt. Nagyon nehéz időszak volt. Bár modern nő volt, a generációs különbség akkor is túl nagy volt. Nem értette mi az, ami engem érdekel, amiért küzdök. De ugyanakkor mindent megtett értem. Megtanított erősnek lenni és vigyázni magamra. Szomorú, hogy meghalt mielőtt az ABBA-val sikeresek lettünk. Szerettem volna, ha látja mindezt.

K: Szóval a neveltetésed az oka, hogy a nőket érintő ügyekkel foglalkozol?

Frida: Talán. Erősnek érzem magam és ez azért van, mert így nőttem fel. De nem csak az erős nőkkel tudok együttérezni. Különösen azokért a nőkért akarok az lenni, akiknek nem sikerül. A zenémmel erőt szeretnénk nekik adni, hogy el tudjanak szakadni dolgoktól. Olyan dolgoktól, amik boldogtalanná tesznek, amik útját állják a fejlődésednek és amik megakadályozzák, hogy a saját életedet éld. Ezen az új albumon énekelek arról az ösztönről, ami életben tart. Ez az ösztön bennünk van, lehet, hogy nagyon-nagyon mélyen. A dal üzenete különösen azoknak szól, akik szeretnének cselekedni, de nem mernek. Talán kezdhetnek vele valamit. Mindenki képes rá, biztos vagyok benne.

K: De vannak más dolgok is az életedben, amikkel komolyan foglalkozol. Két környezetvédelmi szervezetet is alapítottál, The Natural Step-et és az Annifrid Lyngstad Miljöfond-ot, aminek Viktória hercegnő az elnöke. Honnan jött ez az érdeklődés a természet iránt?

Frida: Nagyon aktív ember vagyok és szeretem a környezetet. Már több éve megpróbálok egészségesen élni. Ezért nem is ettem húst évek óta. Mostanában halat már eszek, úgyhogy nem vagyok vegetáriánus, ez inkább egyfajta életmód számomra. Megad mindent amire szükségem van. Szeretem a természetet és a sportokat, imádok a hegyekben túrázni, ez az egyik legnagyobb szenvedélyem. Ráadásul így sikerül megőrizni a kondíciómat is, anélkül, hogy olyasmit kéne csináljak, amihez nincs kedvem. Az ABBA-nak és később a szólókarrieremnek köszönhetően beutaztam az egész világot, így azóta megtanultam megbecsülni a saját országom szépségét is. Olyan sok minden fenyegeti a környezetünket. A hírnevemnek köszönhetően megvan rá a lehetőségem, hogy tegyek valamit ellene, felhasználhatom, hogy szemeket nyissak fel és ajtókat nyissak meg. Elsősorban Svédországgal foglalkozom, de a The Natural Step munkája Skandinávián túlra is kiterjed, az egész világon folytatunk tevékenységeket. Ez egy olyan szervezet, ami pozitív reklámmal hívja fel a környezetvédelemre a figyelmet. A gyerekeket és fiatalokat is be akarom vonni a védelemre, megtanulhatják hogyan éljenek összhangban a természettel. A gyerekek a létezésünk alapja. A velük való foglalozással a jövőnkért teszünk. A környezetre mindig figyelnünk kell, erre a világra vagyunk utalva, ahol élünk, felelősséggel tartozunk. Vállalni kell ezt a felelősséget emberként, társaságként, közösségként és kormányként is. Együtt kell működnünk.

K: Még mindig vannak olyan álmaid, amiket szeretnél beteljesíteni?

Frida: A siker már nem érdekel. Vannak dolgok, amik lekötnek, de ezek már nem álmok olyan értelemben, hogy ezt és ezt akarom elérni. Hagyom, hogy megtörténjenek velem a dolgok és azt teszem, amit szeretnék. Mindig is ilyen voltam, de Ruzzo, a férjem, cask erősíti ezt a tulajdonságomat. Ő egy svájci építész és nemesi családból származik, herceg, így miatta lettem hercegnő. Ruzzonak elképesztő tudással rendelkezik a világról, az emberekről és mindenben támogat, akármibe fogok.

K: Most 52 éves vagy. Ez életed legjobb időszaka?

Frida: Nem hiszem, hogy ezt így lehetne mondani. Igazságtalan lenne azokra az időkre nézve, amik mögöttem vannak. Minden időszak szép. Lehet, hogy most jól mennek a dolgok, de talán 10 éve múlva még job lesz. Ki tudja? Élvezem az életet, amit most élek. Harmónia és rengeteg szeretet vesz körül. Boldog vagyok.

"A cikk vége"

Ezután az interjú után, pont mielőtt a Margriet e száma a nyomdákba került, bejelentették, hogy Frida lánya, Liselotte autóbalesetben meghalt New Yorkban.