Frida 1996-ban a Djupa Andetag promóciója közben adott egy interjút a Månadsjournalen nevű divatmagazinnak.

NEM BÁNOK MEG SEMMIT

Anni-frid Lyngstad-nek nem csak a hangja lett érettebb, mikor visszatért 12 év hallgatás után. Az ABBA-hercegnőnek nem volt könnyű élete, de megcsinálta. 

- Beszélgessenek természetesen, mondja a fiú, aki a kamerát kezeli.

- Ne is figyeljenek ránk, csak üljenek és beszélgessenek.

Anni-frid belenyúl a salátájába a műanyag villával. Anders Glenmark felemel egy pohár vizet. Még 10 cm-rel odébb tolják a mikrofont. A csend teljes. Mint egy stúdióban. 3 ember nézegeti őket a TV-től.

- Üljön úgy, még egy kicsit jobbra, hallja?

- Beszéljenek. Hasznos lehet, beszéljenek, úgy, még jobbra a fény miatt, Frida, legyen természetes!
Frida mond valamit arról, hogy biztos vicces lehet a szimfonikus zenekarnak pop zenét játszani. Mit mondhatna... Még mindig nem jó a hangminőség

Nagyon természetellenes az egész helyzet. De közelséget színlelni, manapság ez a legjobb módja a promóciónak, még akkor is, ha zenéről van szó. Anni-frid-et havonta követte a svéd televízió, hogy egy rövid dokumentumfilmet készítsenek arról, ahogy 12 év után új albumot készít. Valószínűleg tartalmazni fog egy pár képet Fridáról Mallorcán is. De bárki, aki kíváncsi az ABBA énekesre, a nemzetközi sztárra, a multimilliomosra, a svéd királyi család jó barátjára, azaz Anni-frid Lyngstad-re, az csak hallgassa meg a szövegeket, amik az albumon hallhatók. A zenét és a szöveget Anders Glenmark írta, de a hangulat Fridáé.

- Ezekben a dalokban magamra találtam.

Így, annak ellenére, hogy Anders Glenmark, egy 10 évvel fiatalabb férfi írta a szövegeket, ez áll mögötte:

- Egy érett nő képét szerettem volna lefesteni, amilyen én is vagyok. Azt, hogy bennem még mindig van egy kislány, megengedem magamnak, hogy fiatal legyek, de ehhez nem kell 20 évesnek lennem.

Glenmark felesége úgy nyilatkozott, hogy nem ismer rá a férjére. A mindig jelen levő „pop kifejezések” mellett, mint „örökké” „soha”, megjelennek olyan dolgok is, mint egy „az élet nőalakja” a „szerelmed és legjobb barátod”. A cirógató hangok közt, amik egy kinti táncra emlékeztetnek („meglátjuk, mi történik, talán jó lesz”) hirtelen megjelenik egy „pitypang, amely a nap melegére vágyik”. Egy erős vágyódás a közelségre („Még többet szeretnék, egy lélegzetet a lelkedből”)

- Minél idősebb vagy, annál bátrabb. Jó lenne, ha ezt a többi korombeli nő is így látná. Szeretem, hogy az életemben van hely a szexnek és az érzékiségnek is.

Majdnem 20 éve, hogy az ABBA a sikereinek csúcsán állt. Olyan régen, hogy azóta újra kitört az ABBA láz, a lemezeiket újra kiadták. Nem rég, az év elején, kiadtak egy könyvet, ami az „igazat” tárta fel a válásokról az ABBA-ban. Bestseller lett.

Frida hozzáállása a médiához nem oszlik meg magazin és magazin közt. Egyszerűen negatív. Szerinte ez a könyv sem ér többet egy vállrándításnál. „Csak kitaláció”. És ez az interjú is csak az album promóciójának része, akár a rövid dokumentumfilm. Egy magazint ugyanúgy jóvá kell hagyni, mint a riportert és a fotóst, a ruhákat figyelmesen kell kiválasztani, el kell olvasni a végeredményt, meg kell nézni a képeket. Ezek a feltételek, hozzá kell szoknom. Az első találkozónkra komoly képpel érkezem, de barátságosan, nehogy elrontsak valamit. Soha nem fogok hozzászokni...

De hogy érezte magát Frida?
Aki nem kapott soha egy jó szót a médiától (kivéve amikor megnyerte a tehetségkutatót az éjszakán, amikor a svédek áttértek a jobboldali közlekedésre 1967-ben. Amikor a kétgyermekes Anni-frid Lystad-Frederiksson (igen, elgépelték a nevét), 21, Eskilstunából, olyan szépen énekelt a TV-ben, hogy az emberek elfelejtették az aggályaikat az új közlekedéssel kapcsolatban). Akinek a zenei ambícióit megvetették, akinek a nemzetközi sikere nem állt szinkronban a politikai helyzettel 70-es évekbeli Svédországban, akinek a pénzügyei pletyka tárgyát képezték, akinek a sikereit kinevették, akinek a külsejét úgy vizslatták, mint egy nemzetközi szempontból fontos témát, akinek a magánéletét úgy adták el, mint a színes cukorkát? Nem is beszélve az Agnethához fűződő kapcsolatáról.

- Amikor először találkoztunk, Agnetha 17 éves volt. Nekem volt 2 gyerekem. Én 16 évesen lettem terhes. 5 év korkülönbség óriási, ebben a korban. Emellett Agnethának és nekem mindig teljesen különböző egyéniségünk volt – és lesz is. De ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük egymást. Neki is nehéz volt. A sokat hallott „titoktartás” sohasem létezett.

- Hogy ment ez akkor, amikor még együtt énekeltek?

- Egymást nyomtuk, toltuk előre, pozitív értelemben. „Bármit, amit csinálsz, én jobban tudom”. Most, ha meghallgatom a régi felvételeket, azt hiszem nagyon jól hangzottunk együtt. Már évek óta szerettem volna Agntethával egy közös lemezt csinálni, és Agnetha benne is van. Csak még nem most. Várnom kell, ameddig ő is biztos benne. De a jó barátság nem érdekli a médiát.

Ezzel szemben a válás igen. Egyszer Frida lement tejért a lindigöi üzletbe és egy nagy felirattal találta magát szemben az egyik újság címlapján: „Benny és Frida válnak”. Frida otthagyta a tejet és hazament.

Az volt az a pillanat, amikor elhatároztam, hogy külföldre költözöm. Rájöttem, hogy könnyű préda vagyok a médiának. Tavasszal megint át kellett ezt éreznem. A barátaim olyan újságokat faxoltak, amelyek arról tájékoztattak, hogy Ruzzo és én válunk. Rosszul lettem tőle. Fizikailag fájt. 11 évig békén hagytak, és most megint itt tartok. Igazság szerint meg akartam mondani az egész médiának, hogy menjenek a pokolba. Meg vagyok bántva. Semennyi időt nem vagyok hajlandó ezekre az emberekre fordítani.

Az archívumban találtam egy tipikus cikket a Dagens Nyheter c. lapból, amit 1977-ben adtak ki. A riporter támadólag beszél az ABBA-ról. „Az ABBA nem veszi figyelembe a kultúráról készített ideális képet” Ezzel azt akarja mondani, hogy az ABBA csinálta az országban a leginkább politikai témájú zenét. A Ring Ring-ről beszél. 20 évvel később ez vicces, de akkor halálosan komoly volt.

A következő években Frida bizalmatlansága a média iránt egy cseppet sem csökkent. Ez mindjárt ott látszik, hogy az új album csak Skandináviában jelenik meg és svéd nyelven van, leginkább azért, hogy elkerülje a nemzetközi média-cirkuszt.

Az emberek szeretnek másokról pletykálni, én is. De ha arra alapozod a megélhetésed, hogy másokról hazugságokat terjesztesz, akkor igen üres életet élsz.

Mielőtt másodszorra találkozunk, Frida felhívja egy közös ismerősünket. Most már sokkal felszabadultabban beszélünk. Végre mindketten befejezzük a színészkedést. Most a nagyanyjáról beszélünk.
Minden ember életében van egy támpont, ami meghatározza, ami ezután jön. Frida életében ez a nagyanyja volt. Amikor a média később összehasonlította, hogy melyik ABBA tag csinálta meg legjobban a szerencséjét, Frida volt az első. Ügyes lány. Az érzések vezették a csúcsra. És ez egy ajtót nyitott meg egy teljesen más világba, mint amit a nagyanyjával élt.
Az interjú alatt Frida azt mondja, szocialista. Ez meglep. Később felhív, hogy megnézte a szótárban a szó jelentését.

Nem vagyok szocialista. De a gyökereim a munkásosztályból származnak, ebben nőttem fel. Tudom, hogy mit jelent szegénynek és elesettnek lenni. Az én utamnak semmi köze nincs a kastélyokhoz, palotákhoz, csak az emberi értékekhez. Egy vesztesből egy sikeres emberré váltam.

Frida édesanyja beleszeretett egy német tisztbe, amikor még nagyon fiatal volt, Norvégiában a háború alatt. Egyike lett a megvetett „német lányoknak”, ráadásul terhes lett. A férfinek felesége és gyereki voltak, akikhez visszament, amikor a háborúnak vége lett. Efeletti fájdalmában a fiatal anya nem akart tovább élni. 19 évesen meghat.

A nagyanyám addigra elvesztette a férjét, most a lányát, és ott állt velem. Nem voltam egészen 2 éves, amikor elhagytuk Norvégiát, hogy új életet kezdjünk Svédországban. Hihetetlenül erős nő volt. Talált egy albérletet, ahol ő lett a gondnok, így nem kellett lakbért fizetnie. Krumplit és zöldségeket termesztett, mindent rendben tartott, és ő varrta a ruháimat. Frida mosolyog.

Emlékszik még azokra az ujjatlan blúzokra? Nagyon szerettem volna egyet, de esélyem sem volt  rá, hogy kapjak, mert minden ruhámat ő varrta.

Most már, kellő távolságból, Frida látja a szenvedést a nagyanyja életében és azt is tudja, hogy a szeretet egy fajta megnyilvánulása, ha ellátjuk a másik alapvető szükségleteit. Ez akkor még nem volt ilyen nyilvánvaló. A nagyanyja nem fejezte ki a szeretetét, nem ölelgette.

Két magányos ember voltunk, akik együtt éltek. Még felnőtten is, néha érzem a teljes egyedüllét szükségét. Különösen akkor, ha valami fájdalmas történt az életemben és rendbe kell jönnöm.

Egyre szomorúbb a hangulat, témát váltunk.
Fridának talán nehéz volt a kezdés, de ez erőt adott neki. Amikor az ismeretlen német apa megjelent az ABBA évek közepén, hirtelen érdeklődve iránta, Frida kíváncsi volt rá. Ki ne lett volna? Miután hasonlóságokat fedezett fel apja és saját maga közt, és miután megtudta, hogy apja igenis tudott anyja terhességéről, amikor elhagyta Norvégiát és mégsem válaszolt a leveleire, nagyon fontosnak érezte a találkozót.

- Szívesebben vagyok olyan emberekkel, akik nem hagynak el másokat. A hangja határozott.

- Nem sok dolog van rám nagy hatással. Megtaláltam a helyem, ahol senki nem érint meg.

Az évek során mennyi ember élvezte, hogy pletykákat terjeszthet! Az én meglátásom Fridáról az, hogy rendíthetetlen. Rendkívül nagy akaraterő van benne. A hangja kellemes és komoly. A szeme barátságos, és soha nem kapja el rólam a tekintetét.
Ez megint a médiával szembeni viselkedése? Vagy a nagyanyjától származó neveltetés? Vajon ez soha nem lesz ez felfedve? Mennyit tud erről egy interjú megtudni, amikor Frida maga azt mondja, hogy minden az egyéniségében van, születése óta?
De amióta emlékszik, Frida mindig más életre vágyott. A hangja volt az esélye, az ambíciója. A tény, hogy gyereki voltak, sem tudta megállítani, hogy az ambícióiból valóság legyen. Minden lehetőséget megragadott.

- Amibe a hírnév került, azt én mind megfizettem. Ma már, nagyon jó kapcsolatban vagyok a 2 felnőtt gyerekemmel. De volt idő, amikor a lányom megtagadta, hogy az anyja vagyok. Azt hiszem, az én gyerekkori magányomat ők is átélték. Én sem vagyok egy túlzottan fizikális ember. Az egyetlen ember, akit gondolkodás nélkül, boldogan megérintek, az a férjem.

Hogy összefoglaljuk, Frida gyerekei megtapasztalták a hírnév árnyoldalát.

- Egyszer egy csapat rajongó csak úgy bevonult az ajtón és a gyerekeim is velem voltak. Nem minden rajongó teljesen normális. Bántott engem és bántotta őket. Sok időbe és beszélgetésbe telt, amíg begyógyítottuk a régi sebeket. Látom és láttam a hírnév sötét oldalát. De nem bánom meg, amit csináltam.

- Mindig magamat helyeztem első helyre. Mindig... Ez addig nem is változott, ameddig nem találkoztam a férjemmel, Ruzzoval. Amikor összeköltöztünk, döntöttem. Életemben először valaki másnak szenteltem az egész lényemet.

Ruzzo Reuss egy német herceg és golfpálya tervező. Frida a kísérője lett, és meg is tanult golfozni. Hirtelen egy királyi család baráti körében találta magát, akik együtt síeltek és vadásztak. A 70-es évek óta Ruzzo a svéd királyi család barátja és most már Frida is az. A közös érdeklődés a természet és a gyerekek iránt elmélyítette a barátságot Silvia királynő és Frida között. Mindketten tagjai egy nemzetközi jótékonysági szervezetnek.

- Szerintem fontos, hogy visszaadjak valamit abból a sok mindenből, amit kaptam.

A munkája nem csak a Mentor alapítványhoz köti. Egy cikk a 80-as években a savas esőkről annyira felizgatta Fridát, hogy rögtön csatlakozott a környezetvédelmi alapítványhoz, a Natural Step-hez. Miután oszlopos tagja volt az Artister for Miljö egyesületnek (Művészek a Természetért), saját alapítványt hozott létre (LINK), ami nyári táborokat szervez gyerekeknek, amelyek során tanulhatnak a természetről.
A 80-as években még új dolog volt a természet iránti érdeklődése, emlékszem az interjúra, amit készítettem vele. Skeppholmen-ben voltunk, ahol a Natural Step irodája van. Nagyon jó benyomást tett rám, olyan komoly volt. Ami akkor a legnagyobb hatást tette rám, az a haja színe volt. Nem ő volt, aki bemutatta az új színt, a „fekete tulipánt”? És akkor összefutunk, és a frizurája teljesen más. Az egész stílus megváltozott, úgy éreztem. Ami eddig üveg volt, az most gyönggyé változott. De:

- Ahol kezdtem, oda tartozom. Még mindig megvan bennem a kislány, akit a nagymama körbevezetett a házban, hogy megmutassa, mi hogy működik.

- Írja le ezt a kislányt!

- Mindig keresett valamit, gyakran egyedül volt, soha nem félt.

Az ABBA évek alatt nem így írta volna le ezt a kislányt. Azok az évek a fiatalságához tartoznak. Sokkal több van, ami érettebb lett, mint a hangja, mondja.

- A nagy változás akkor volt, amikor elváltam Bennytől. Akkor kitörtem abból a kis világból. Kényszerítve voltam, hogy radikálisan megváltoztassam az életemet. A védelmező háló elszakadt, megint egyedül voltam.

Az ismeretlenbe való kilépés megölte a válás fájdalmát. Akárhova elment volna, hogy elbújjon a világ elől. Londonban ez lehetségesnek tűnt. Még nagyobb szüksége lett a magányra.
Elolvasta, amit a nagy indiai filozófus, Krishnamurti tanít.

- Megfogadtam, amit írt, egyszerre csak egy dologra koncentráltam. A káosz közepén le tudtam ülni, és arra koncentrálni, hogy felemeljek egy pohár vizet.

Ma Frida a magányt és a nyugalmat Svájcban találja meg. A farm, Bern mellett, a tehenek szaga és természetesen az Alpok, amik boldoggá teszik.

- Elmegyek túrázni, és megnyugszom. Elérek egy keskeny ösvényt és úgy tekintek rá, mint az élet útjára. Ez az élmény egy kicsit olyan, mint amin érzelmileg már keresztülmentem. Olyan felszabadító érzés végigmenni rajta. Tudni, hogy egyszer már túlléptél a fájdalmadon, tehát legközelebb is képes leszel rá.

A legnagyobb ilyen jellegű élményei mindig a hegyekben történtek, mint pl. tavaly, amikor Kenyában túrázott. Újév napján közel volt hozzá, hogy elérje az 5000 m-t. Dél körül egy nehezebben járható helyre érkeztek a csapattal, és hirtelen ott volt egy jel:

Menj gondos barát, olyan magasra, mint ahol most vagy

Menj kedvesen, ahol a sólymok szállnak

Menj, amíg a végtelenbe érsz Jézus oldalán.

- Sírtam, olyan közel éreztem magam Istenhez, és ez a bizonytalanság eltűnt. Felemelő volt.

És most új lemezt ad ki.

- Amikor a stúdió felé ballagtam, eszembe jutott valami, amit Tina Turner mondott: „a hang mindig ott van, és vár rád” Pontosan így éreztem én is.