- A Djupa Andetag 99%-ban egy vidám album. Annak ellenére, hogy (egy kivétellel) nem ön írta a dalszövegeket, az album nagyon személyes. Hogyan lehetséges ez?

- Andresnek elmondtam az én ötleteimet, aztán ő elmondta, megmutatta, hogy ezekből milyen szövegeket csinált, aztán ezt addig csiszolgattuk, ameddig nem lett a dalnak egy bizonyos hangulata. Ezek után írta meg azt a szöveget, ami az albumon hallható.

- Ön írta a szövegét a Kvinnor Som Springer-nek (Nők, akik futnak), ami az erős nőknek szól. Mennyire foglalkozik női kérdésekkel?

- Én magam is egy erős nő vagyok. És egy erős nő nevelt fel, a nagyanyám. Már gyerekkorom óta bennem van. Ez a dal nem csak erős nőknek szól, nem szeretném, ha ez lenne az áthallása. Inkább az azoknak a nőknek, akiknek erősnek kell lenni. Szerintem ez a dal az önvédelmi ösztönről szól, és arról, hogy hogyan kell más szemmel önmagunkra nézni. Olyan, mint egy útmutatás azoknak, akik eddig nem mertek, de akarnak.

- Ez az első alkalom, hogy a Frida Ensam óta (1975) svédül énekel. Miért?

- Megbeszéltük a munkatársaimmal, hogy meddig megyünk el. A nemzetközi siker egy olyan dolog, amit évekig átéltem és ezt nem akarom újra kezdeni és ha angolul énekelnék, akkor ez történne. Valami kevésbé nagyot szerettem volna alkotni. De mindenek felett már vágytam rá, hogy az anyanyelvemen énekeljek, mert azt már – ahogy ön is mondta – nem tettem 21 éve, ami azért hosszú idő. Nagyon jó érzés volt. természetes, hogy az ember jobban otthon érzi magát a saját nyelvén, mint egy külföldin.

- Ha jól értettem, a faxnak nagy szerepe volt az album elkészítésekor.

- Igen, ez volt a legegyszerűbb módja, hogy kommunikáljunk, mert Anders és én külön országban élünk. És keményen dolgoztunk, hogy a szövegek megfeleljenek nekem, amilyen nő ma én vagyok, amilyen tapasztalataim vannak. Erre odafigyeltünk és igen, ezért a fax nagyon sokat működött.

- Miért 12 év után döntött úgy, hogy újra megjelenik a zenei életben?

- Ez nem annak a kérdése, hogy hogyan döntök, inkább egy érzés, ami az elmúlt – talán nem 12, de pár – év alatt alakult ki bennem. A vágy a zene után, a vágy, hogy énekeljek túl erős lett, és ezért csináltam valami újat.

- Szeretett volna egy új lemezt csinálni egy ideje, csak nem mert?

- Nem, ez nem bátorság kérdése. Én egy kifejezetten bátor csaj vagyok. Inkább arról volt szó, hogy mással voltam elfoglalva, ami lekötött, és szórakoztatott.

- Nemrég lett 50 éves. Ez a legjobb életkor?
<>- Minden életkor jó. Azt hiszem... Nem, nem mondhatom, hogy ez a legszebb kor, mert lehet, hogy 10 év múlva még jobban fogom érezni magam. De nagyon kellemes életem van, harmónikus, boldog ember vagyok.

- Ön vegetáriánus?

- Inkább azt mondanám, hogy nem eszek húst. Nem ettem húst 17-18 éve. Sokáig vegetáriánus voltam, de most már eszek halat. Tehát nem mondhatjuk, hogy 100%-ig vegetáriánus lennék. De ez egy életstílus is. Szeretem az étrendemet, megkapom azt, amire szükségem van. Aktív vagyok a természetben is, sokat sportolok. Sok olyan hobbim van, amit a szabad ég alatt lehet csinálni. Nagyon szeretek túrázni, az az egyik legkedvesebb időtöltésem. Mondhatjuk, hogy formában vagyok, ami illik hozzám, mint emberhez.

- Mi a legfontosabb környezetvédelmi probléma ebben a pillanatban?

Nincs legfontosabb környezetvédelmi probléma. Sok dolog fontos, de a legfontosabb, hogy néha nem maga a probléma tartja össze a környezetvédelmet. Emberek, vállalatok, kormányok hosszúlejáratú terveket dolgoznak ki, amik csak úgy véget érnek azért, mert egyes politikai irányzatok megváltoztak vagy megszűntek. Ezeknek tovább kellene élni és fejlődni. Én itt látok veszélyt. Az emberek elvesztik az érdeklődésüket, amikor a dolog nem világszerte téma. Fontos, hogy ezek a kérdések mindig a szemünk előtt legyenek, végül is ezen a Földön élünk, aminek a léte tőlünk függ, attól, hogy hogyan bánunk vele. Ez nem egy olyan kötelesség, ami elől el lehet lógni, pont az ellenkezője. Olyan kötelesség, amit emberként, vállalatként, társadalomként, államként kell teljesíteni, és nagyon fontos, hogy ezen együtt dolgozzunk, hogy a környezetvédelem minden ága dolgozzon azért, amit célul tűzött ki, és hogy mi, magánemberek, legalább a háztartásunkban segítsük őket.

- Vannak még beteljesületlen álmai?

- Nem álmodozom ebben az értelemben, ha csak nem az állandó gondolkodást érti ezalatt. Mindig vannak olyan gondolatok a fejemben, amik foglalkoztatnak. Vannak dolgok, amikre mindig gondolok, de nem olyan álmok, hogy „Nagyon szeretnék ezt meg azt csinálni, tűzzük ki célul és most ezen dolgozom”. Hogy mondjam... én olyan ember vagyok, aki azt mondja, hogy bízzuk az időre.

- Mi hiányzik a legjobban önnek Svédországból? Milyen viszonyban van Svédországgal?

- Hát, jobb kapcsolatban vagyok vele, mint amikor ott éltem. Más szemekkel nézek Svédországra, amikor nem ott lakom. Nagy előny számomra, hogy néha el tudok vonulni, főleg hogy most ezt a lemezt [Djupa Andetag] készítem. Nagyon megnyugtató, hogy nem kell mindig a középpontban lennem.

- Megváltozott a véleménye az ABBA zenéjével kapcsolatban. Hogyan?

- Akkor változott meg, amikor dalokat kellett gyűjtenünk a válogatás lemezeinkhez, amik az ABBA Gold után jöttek. Az ABBA More Gold-nál az egész anyagon újra keresztül kellett mennünk, hogy a jó dalokat válasszuk ki, és akkor egy teljesen más képet kaptam a zenénkről. Volt egy nagy szünet, amikor egyáltalán nem hallgattam a felvételeinket és így később valami új lett, és akkor úgy éreztem, hogy „Ó, ez nagyon jó!” nagyon büszke voltam rájuk, és igen, most már boldogan hallgatom a lemezeinket.

- Lát valami lehetőséget arra, hogy az ABBA összeálljon?

- Ahogy ismerem magamat és a többieket, szerintem ez sosem válik valóra. Ha összeállunk, akkor sem úgy, mint ABBA. Az évek során meglett volna rá a lehetőségünk, ha akartuk volna...