Az elmúlt évek nem voltak túl fényesek Anni-Frid Lyngstad-Reuss számára. Rövid időn belül vesztette el a lányát és a férjét.

Az elmúlt este az Expressen találkozott vele Torontoban, és most első ízben beszélt a fájdalmáról és veszteségéről.

Anni-Frid Lyngstad-Reuss az elmúlt vasárnap érkezett Torontóba és ma utazik vissza Európába. Björn Ulvaeus volt az, aki pár héttel ezelőtt megkérdezte tőle, nem lenne-e kedve eljönni az ABBA musical, a „Mamma Mia” premierjére.

-Miért, ne, gondoltam. Egybeköthettem a látogatást a családom meglátogatásával is. Az unokám, Jonatan az USA-ban él, nem túl messze innen. A lányom, Henriette Bostonban tanul. Most mindketten itt vannak.

Amikor megkapta a meghívást, [Frida] még mindig nem ismerte a musicalt, annak ellenére, hogy már egy éve fut Londonban.

- Természetesen nem a munkám volt az oka. A magánéletemben olyan dolgok törtétek, amik ezt nem tették lehetővé, hogy Londonba utazzak.

De múlt héten végül elrepült Londonba, hogy megnézze a produkciót, hallja a 22 ABBA dalt, és hogy a közönséggel együtt énekeljen.

- Fantasztikus volt! Csodálatos, hogy találtak egy történetet, amit összekapcsolva a zenével ez egy teljesen természetes párost alkot. Izgalmas volt az ABBA zenéjét ilyen formában hallani.

- A közönség is énekelt. Én is. A fiam mellettem ült, és folyton a könyökével bökdösött. Szerinte abba kellett volna hagynom. „Nem éneklek olyan hangosan” mondtam neki. Görelhez fordultam (Görel hanser, Frida jó barátja) és megkérdeztem tőle. „Dehogynem!” válaszolt Görel.

Ezután felhívták a színpadra.

-Kíváncsi voltam, hogy fog sikerülni. Megismeri vajon a közönség ezt az idős nőszemélyt? Kicsit másképp nézek ki most, mint anno az ABBA-val. De a reakció egyszerűen csodálatos volt. Fontosnak éreztem magam. Egyfajta boldog út volt.

A boldogság egy olyan dolog, amiből nem sok jutott Anni-fridnek az elmúlt években. 1998-ban a lánya Lise-Lotte Casper egy autóbalesetben életét vesztette az USA-ban.

Az elmúlt évben jött a következő tragédia. Ruzzo Reuss, aki 15 éve élettársa volt, okt. 30-án meghalt rákban. Csak 49 éves volt.

- Hogy találta meg az erőt, hogy újra szembenézzen a jövővel?

- Elsősorban én egy erős nő vagyok, erre rájöttem. Ezen kívül nagyon erősen hiszek Istenben. Tulajdonképpen ez volt, ami segített.

Fantasztikus család…

- Nagyon erős a hitem az erőben és a halhatatlanságban, és ez segített a nehéz napokon. És van egy remek kis családom. Nagyon közel állunk egymáshoz. Nem csak én szenvedek. Mások is vannak. A családban és a baráti körben is.

Mostohalányai, Henriette és Pauline mindketten a tengeren túl tanulnak. Henriette közgazdaságtant tanul Bostonban, Pauline pedig művészettörténetet Londonban.

- 23 évesek és a saját életüket élik. De rendszeresen összejárunk és szoros kapcsolatban vagyunk egymással. Ez is sokat segít.

Anni-frid otthon érzi magát Svájcban. 18 éve él Svájcban és, amint mondja, nem tervezi, hogy visszaköltözzön Svédországba. Otthon érzi magát, és nem utolsó sorban nagyon jó, hogy nem ismerik fel.

- Azt hiányolom a legkevésbé [hogy felismerjenek]. Nagyon kellemes, névtelen, normális életet élni Svájcban. Soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy ideköltöztem. Stockholmban sokkal nehezebb volt. Londonban is. Bár most már nem annyira… A korral kezded élvezni, hogy felismernek, és megdicsérnek azért, amit alkottál.

Egy évben többször jár Stockholmba, ilyenkor általában megpróbál Björn Ulvaeus-szal és Benny Andersson-nl találkozni.

- Elég sokat találkozunk. Elég rendszeresen találkozunk, amikor van lehetőségünk rá, és én Stockholmban vagyok.

- Tartja a kapcsolatot Agnetha Fältskoggal is?

- Nem nagyon. Tudja, ő jobban szeret visszavonulni. De alkalmanként levelet váltunk, és évente kb. 2-szer 3-szor beszélünk telefonon.

- Lát arra esélyt, hogy az ABBA egyszer megint színpadra áll?

- Elég nehéz elképzelni, különösen, hogy Agnetha nem szívesen látja magát ebben a szituációban. De feltétlenül el tudom képzelni, hogy ha mind a 4-en akarnánk, akkor csinálnánk együtt valamit. De nem most, úgyhogy nehogy azt írja, hogy lehetőség van rá, hogy az ABBA összeáll! Ilyen egyszerű.

- De el tudná képzelni?

- Igen, de nem úgy, hogy „összeáll az ABBA”. Inkább úgy, hogy mi 4-en együtt csinálunk valamit, ami a zenével kapcsolatos. Az mindenképpen jó lenne. De akkor az kellene, hogy 4-en legyünk.

Nem régen Anni-frid kiadott egy szóló lemezt de nem tervezi, hogy a közeli jövőben visszamenjen a stúdióba. Azt mondja, úgy érzi, bezárult a kör.

- Szokott otthon énekelni?

- Nem, nem sűrűn. A dolgok úgy alakultak, hogy nincs nagy kedvem hozzá. De azért néha szoktam. A hang természetesen ott van, ha egyszer úgy határozok. De gyakorolni kell.

- Van valamilyen terve a jövőre nézve?

- Nem, itt vagyok én magamnak. Ez a legnagyobb tervem most. Eltart ez egy ideig.