Odalenn az utcán mindenki énekel és kiabál
Ők még élnek, bár a város meghalt.
Szégyenüket üres nevetés mögé rejtik
Míg te egyedül sírsz az ágyadon.
Kár, Kasszandra, hogy senki sem hitt neked
Bár már kezdettől fogva el voltál veszve
Most pedig szenvednünk kell és eladni a titkainkat
Alkudni, ügyesen játszani, miközben a szívünk fáj.

Refrén:
Sajnálom, Kasszandra, félreértettelek
És most az utolsó nap virrad.
Néhányan akartunk, de senki sem tudott hallgatni a figyelmeztetésre.
De az éjszaka sötétjében senki sem tudta
Hogyan harcoljon és alvás közben értek minket.
Sajnálom, Kasszandra, nem hittem el,
Hogy megvan ez az erőd.
Csak képzelgéseknek hittem egészen az utolsó óráig.

Így hát reggel kifut majd a hajód
Most, hogy apád és testvéred halott
Nincs okod tovább maradni
Mélyen gyászolsz, de mégis tovább mész.
Ismered a jövőt, árnyékot vet,
Senki más nem látja, de te ismered a végzeted.
Összepakolod a csomagjaidat, lassan és alaposan
Hiszen tudod, hogy a hajó akkor is megvár, ha késel.

Refrén

Figyeltem ahogy a hajója kifut a kikötőből hajnalban,
A vitorlákat majdnem szétszakítja a hideg reggeli eső.
Ő a fedélzeten állt, csak egy kicsiny alak,
Merev és tartózkodó, kék szemei bánattal tele.

Refrén