Hallod a dobszót, Fernando?
Emlékszem egy régi éjszakára, pont olyan csillagosra, mint ez itt ma.
Ott a tűzfénynél, Fernando
Magadban dúdoltál, s halkan pengetted a gitárt,
Messzi dobok hangja hallatszott,
és egy kürt hívó szava valahonnan a távolból.

Egyre közelebb, Fernando,
Úgy tűnt, hogy minden óra minden perce örökké tart,
És féltem, Fernando,
Fiatalok voltunk, élettel tele,
egyikünk sem akart meghalni még.
És nem szégyellem kimondani:
Csaknem sírva fakadtam a fegyverek és ágyúk üvöltésétől.

Volt valami a levegőben akkor éjjel,
A fényes csillagok, Fernando
Neked és nekem ragyogtak,
A szabadságért, Fernando
Bár sosem gondoltuk, hogy veszíthetünk,
Mégsincs bocsánat:
Ha újra kéne mindent csinálnom,
Megtenném, barátom, Fernando.

Most őszülő öregek vagyunk, Fernando
Sok éve nem láttam már puskát a kezedben.
Hallod a dobszót, Fernando?
Emlékszel a végzetes éjjelre, mikor átkeltünk a Rio Grandén?
Látom a szemedben,
Milyen büszke voltál rá, hogy e föld felszabadításáért harcolsz.

Volt valami a levegőben akkor éjjel,
A fényes csillagok, Fernando
Neked és nekem ragyogtak,
A szabadságért, Fernando
Bár sosem gondoltuk, hogy veszíthetünk,
Mégsincs bocsánat:
Ha újra kéne mindent csinálnom,
Megtenném, barátom, Fernando.

Volt valami a levegőben akkor éjjel,
A fényes csillagok, Fernando
Neked és nekem ragyogtak,
A szabadságért, Fernando
Bár sosem gondoltuk, hogy veszíthetünk,
Mégsincs bocsánat:
Ha újra kéne mindent csinálnom,
Megtenném, barátom, Fernando.
Igen, ha újra kéne mindent csinálnom,
Megtenném, barátom, Fernando.