Se mosoly, se egy szó a reggelinél
Bár kezdtem volna én szívesen,
Annyi mindent mondanék, de úgy érzem, képtelen vagyok.
Te pedig elmész, becsapod az ajtót,
Ahogy már annyiszor korábban,
Én meg csak sírok tehetetlenül.

Egy férfi, egy nő
Két barát és két igaz szerető,
Valahogy átsegítjük egymást a nehéz időkön.
Egy férfi, egy nő
Egy élet, amit együtt kell leélnünk,
Egyetlen esély, ami többé nem jön vissza soha
Te és én, amíg véget nem ér.

Odakint látom a napot a nyitott ablakon át,
De milyen hideg van idebent,
Mi romlott el, mi történik itt,
Hová tűnt a régi szerelem?
Néha, mikor már nem bírom tovább,
Kétségbeesve keresem a reményt,
Csak sírok és úgy érzem, meghalok.

Egy férfi, egy nő
Két barát és két igaz szerető,
Valahogy átsegítjük egymást a nehéz időkön.
Egy férfi, egy nő
Egy élet, amit együtt kell leélnünk,
Egyetlen esély, ami többé nem jön vissza soha
Te és én, amíg véget nem ér.

Egy jobb életről ébren álmodom, de felriadok:
Kulcs csörren a zárban,
S ahogy mosolyogsz, rájövök, hogy meg kell magunkat rázni,
Mert a szerelmünk értékes valami,
Megéri miatta fájni, szenvedni,
És sosem lesz késő megváltozni.

Egy férfi, egy nő
Két barát és két igaz szerető,
Valahogy átsegítjük egymást a nehéz időkön.
Egy férfi, egy nő
Egy élet, amit együtt kell leélnünk,
Egyetlen esély, ami többé nem jön vissza soha
Te és én, amíg véget nem ér.
Te és én, amíg véget nem ér.