Kora reggel indul, iskolatáskával a kezében
Integet, de a mosolyán látom: már másra gondol
Nézem, ahogy távolodik, s feltör bennem az a jól ismert szomorúság
És le is kell ülnöm egy pillanatra

Az az érzés, hogy lassan örökre elveszítem őt
Anélkül, hogy igazán beléptem volna a világába
Boldog vagyok, valahányszor együtt nevethetek vele,
Ezzel a mókás kis csajszival...

Lassan kicsúszik a kezem közül
Megpróbálom egyesével megragadni a perceket
S az érzéseket, amelyeket rejtenek
Lassan kicsúszik a kezem közül
Vajon tényleg látom, hogy mi jár a fejében?
Valahányszor úgy érzem, hogy most talán már értem,
Ő megint nő egy kicsit
S lassan kicsúszik a kezem közül...

Álmos szemmel ülünk a reggelizőasztalnál, ő meg én
Még fel se ébredtünk, és én hagyom, hogy csak úgy elteljen a drága idő
S amikor elment, jön ez a furcsa, melankólikus érzés
Meg a letagadhatatlan bűntudat

Mi történt a csodás kalandokkal?
Hány helyre terveztem, hogy majd együtt elmegyünk!
(Lassan kicsúszik a kezem közül)
Hát, volt ami megvolt, de a legtöbb tervből semmi se lett
És hogy miért...? Nem tudom..

Lassan kicsúszik a kezem közül
Megpróbálom egyesével megragadni a perceket
S az érzéseket, amelyeket rejtenek
Lassan kicsúszik a kezem közül
Vajon tényleg látom, hogy mi jár a fejében?
Valahányszor úgy érzem, hogy most talán már értem,
Ő megint nő egy kicsit
S lassan kicsúszik a kezem közül...

Néha arra vágyom, bárcsak kimerevíthetném a képet
És megóvhatnám az idő gonosz játékaitól
(Kicsúszik a kezem közül...)
Lassan kicsúszik a kezem közül...

Kora reggel indul iskolatáskával a kezében
Integet, de a mosolyán látom: már másra gondol...