Nyolckor léphettem ki a házból, hisz mindig így teszek.
Biztos, hogy a vonatom az állomásról épp időben indult
A városba menet a reggeli lapot is elolvashattam,
És biztosan rosszalva ráncoltam a homlokom a vezércikk után.
Negyed tíz körül elrendezhettem az asztalom
Az elolvasandó leveleket, és az aláirandó papírok hegyeit.
Fél egy felé biztosan ebédelni mentem,
A szokásos helyen a szokásos társaság
És mindezen felül, biztos vagyok benne, esett az eső mielőtt megjöttél.

Fél háromkor a hetedik szál cigire gyújthattam rá épp,
És még csak fel se tűnt akkor, hogy szomorú vagyok.
Rágtam magam tovább a napi ügyeken át,
Anélkül, hogy tudtam volna róla, elrejtettem egy részemet.
Ötkor leléptem, ahogy kell,
Rutinszerűen így teszek, mióta kinőttem az iskolát.
Megint a vonaton hazafelé,
Gondolom, elolvastam az esti lapot,
Igen, biztosan jó volt az életem a szokásos mederben, mielőtt megjöttél.

Kábé nyolc órakor nyitottam a kaput,
Útközben megálltam és vettem némi kínai kaját.
Biztos, hogy vacsora közben néztem valamit a tévében,
Egy része sincs a Dallasnak, azt hiszem, amit ne láttam volna.
Negyed tizenegy körül feküdhettem le
Sok alvásra van szükségem, hát szeretek tízre ágyban lenni
Egy darabig még biztos olvastam Marilyn French új könyvét vagy valami hasonlót,
Fura, de segítség nélkül nem éreztem hogy élek, mielőtt megjöttél.
És a villanyt leoltva ástíhattam is, és összegömbölyödtem egy újabb éjszakára,
És biztosan hallgattam, ahogy kopog a tetőn az eső, mielőtt megjöttél.